A sajt és a bor nagyon jó barátok. Talán ennek az is lehet az oka, hogy mindkettőt készítője gondosan érleli és kezeli, amíg eléri azt a kiemelkedő minőséget, ami rendkívüli kulináris élményt tud nyújtani fogyasztója számára.

       A friss lágysajtok - melyek rövid érlelésűek - a könnyed, üde, jó savszerkezetű, mérsékelt alkoholtartalmú fehér és rosé borokkal célszerű társítani.

       A camembert - és jellemzően a többi fehér nemespenésszel érlelt társai is - a könnyedebb, nem túl tanninos, inkább gyümölcsös jellegű vörösborokat szeretik.

       A rúzsos bevonatú lágysajtok testesebb, esetleg késői szüretelésű, érlelt fehér borokkal, vagy jól összeérett tanninú, gömbölyű vörösborokkal a legjobbak.

       A félkemény sajtok mellé - érettségüktől és érleltségüktől függően - a közepesen testestől a testes nagy fehér borokig, vagy ízlés szerint esetleg vörösborokig többféle társítás lehetséges. Vörösborok esetén részesítsük előnyben az olyan legömbölyödött és csersavban nem túl gazdag, bársonyos vörös fajtákat, mint a pinot noir, merlot, kadarka, kékoportó.

       A kékpenészes sajtok esetén több irányban is elindulhatunk. Nagy formátumú, nagyon érett kerek vörösborok, vagy a kései szüretelésű természetes édesborok közül a nem túl édesek és jó savúak, pl. tokaji édes szamorodni, alacsonyabb puttony számú aszúk, és a fordítás. A kitűnő minőségű száraz pezsgő is szépen kíséri a legtöbb érlelt sajtfélét.

       ... és a már sokszor említett aranyszabály: fogyasztás előtt fél órával vegyük ki a sajtot a hűtőszekrényből, az íz és aromavilág csak a felmelegedett állapotában teljes.